A dánok 1992-es Eb-győzelme kapcsán a strand, illetve Kim Vilfort legendás visszatérése az, ami először eszünkbe jut, de mi a helyzet a Brøndby-hatással? Miért nem játszott a korszak legjobb játékosa az Európa-bajnokságon? Mi az a Jante-törvény és miért nem kedvelték az Eb-győztes szövetségi kapitányt?
Brøndby-szál
Koppenhága belvárosától 20 percre található Brøndbyvester, ahol a Brøndby IF csapatának stadionja található. A II. világháború után elkezdődött Koppenhága fejlesztése, melynek fontos eleme a Finger-terv volt. Modern fővárost terveztek, aminek környezetébe folyamatosan költöztek a családok, köztük Brøndbyvesterbe. Ekkoriban került családjával a városrészbe Per Bjerregaard, aki az 1964-ben alapított klub számára elhozta az aranykort. Mindössze 27 éves volt Bjerregaard 1973-ban, mikor az elnöki székbe került, aki szerződtette Finn Laudrupot.
Akkoriban a klub a sokadik ligában szerepelt, óriási szenzációnak számított, hogy egy profi dán válogatott labdarúgót igazoltak, aki rögtön megkapta az edzői posztot is. Laudrup változtatott az addigi taktikán, offenzív focit preferálta. Családias hangulat uralkodott a klubnál, sógora, Ebbe Skovdahl volt a védő, illetve az utánpótláshoz érkezett Laudrup két fia, Brian és Michael is. Az ambíciók mindössze két évig marasztalták a Laudrup-családot, de 1981-ben visszatértek a klubhoz. Előbb az apja segítségével kivívták a feljutást, miután visszavonult, Michael is visszatért.
Michael Laudrup első szezonjában – mindössze 18 évesen – bajnoki 4. helyig vezette a csapatot, 15 góllal a góllövőlista harmadik helyén végzett, egyből válogatott labdarúgó lett. Hiába igazolt rögtön Olaszországba, ez nem vetette vissza a klub haladását. A Brøndby 1985-ben megnyerte a bajnoki címet, köszönhetően az utánpótlásnak és a hatékony átigazolási politikának. A csapatban ekkor már szerepelt két későbbi Eb-győztes, Faxe Jensen és Lars Olsen.
A következő években Dánia első számú csapatává váltak, 1992-ig még 4 bajnoki címet szereztek, olyan játékosok alkották a keretet, mint Peter Schmeichel, Kent Nielsen, Kim Christofte, Kim Vilfort, Bent Christensen, Brian Laudrup, Lars Elstrup és Torben Frank. A későbbi Eb-győztes válogatott kerettagjainak fele szerepelt a klubnál az 1992-es kontinenstornát megelőző években, míg fináléban hét korábbi Brøndby játékos léphetett pályára!
Meghódítják Európát
A Brøndby nemcsak Dániában, hanem az európai kupaporondon is sikert aratott. Az első nekifutásuk az 1986/87-es BEK-sorozat volt (a Bajnokok Ligája elődje), ahol a negyeddöntő és a későbbi győztes Porto jelentette számukra a végállomást. A következő években is rendre szerepet kaptak valamelyik sorozatban, az újabb sikerre 1991-ig kellett várni: az UEFA-kupában az elődöntőig meneteltek.
Két német csapatot ejtettek ki, illetve a Ferencváros és a Torpedo Moszkva is az „áldozatuk” volt. Az elődöntőben a dániai odavágón gólnélküli döntetlen született, míg a visszavágót 2-1-re a Roma nyerte. Érdemes megjegyezni, hogy azon a meccsen 5 olyan játékos lépett pályára, aki egy évvel később a dán válogatott gerincét alkotta az Európa-bajnokságon.
Ismerte a dánok aranygenerációját
Richard Møller-Nielsen edzői karrierjét egykori klubjában az Odensénél kezdte. Már ekkor megmutatkozott az igazi csapatjátékra és „közösség erejére” törekedő mentalitása, ugyanis hiába volt a csapatnak egy szupersztárja Allan Hansen személyében, védekezés mindenekelőtt állt Nielsen szemléletében. Hansen kreatív játékos volt, de a csapategységet bomlasztotta, nem vette ki részét a defenzív játékból, ezért a válogatott klasszis gyakorta a padon találta magát.
Nielsen mester az Odensével párhuzamosan irányította az u21-es válogatottat is, így olyan tehetségek pallérozódtak a kezei között, mint Kim Vilfort, Kent Nielsen, Peter Nielsen, Johnny Molby, John Sivebæk, Henrik Andersen, Flemming Povlsen, Bent Christensen, Lars Olsen és Brian, illetve Michael Laudrup. Gyakorlatilag az 1992-es Eb-győztes keret nagyobb részével dolgozott együtt rövidebb vagy hosszabb ideig a ’80-as években, segítette a fejlődések, látta, ahogyan felnőnek.
A korosztályos válogatott irányítását 1989-ig vállalta, mindeközben már a legendás edző, Sepp Piontek segítőjének nevezték a felnőtt válogatottnál. Látta, ahogyan Laudrup és társai remekeltek a ’86-os világbajnokság csoportkörében (Uruguay 6-1), majd a nyolcaddöntőben 5-1-re kaptak ki a spanyoloktól. A sajtó azonban nem marasztalta el a csapatot, azzal voltak elfoglalva, hogy látványosan játszottak, ez pedig bosszantotta Nielsent.
Senki sem akarta edzőnek
Piontek 1990-ben távozott a válogatott éléről, de a szövetségnek esze ágában sem volt kinevezni Nielsent, mivel egy Piontekhez hasonló mentalitású külföldi edzőt szerettek voltak a csapat élére. A kiszemelt, a Bundesligában vitézkedő Bayer Uerdingen trénere, Horst Wohlers volt. A szövetség bemutatta, mint új szövetségi kapitányt, de egy nap múlva el kellett küldeniük, mivel a csapatával nem egyeztek meg.
A szövetség és Nielsen között eszkalálódott a helyzet – Wohlers kinevezése miatt -, hiába szerepelt az újabb lehetséges jelöltek listáján, neve az utolsók közt volt. A szerencséje, hogy a Wohlers övező botrány miatt, senki sem akart a dánok szövetségi kapitánya lenni, így Nielsent kényszerűségből nevezte ki a szövetség. A nagyobb gond nem ez volt, hanem az, hogy a válogatott tagjai sem tisztelték, mivel tapasztalatlannak tartották.
Michael Laudrup és Preben Elkjaer nem volt kibékülve az új edzővel, ellenben a fiatalok örültek az érkezésének, mert lehetőségük nyílt a bizonyításra. Nielsen pragmatikus edző volt, aki a defenzív játékot többre tartotta, mint a Dániát a ’80-as években jellemző kontroll nélküli támadófocit. Hiába játszott látványosan a dán válogatott, ez nem hozott sikereket, szembe kellett menni az eddigi elvekkel, köztük a Jante-törvénnyel.
Jante-törvény
Aksel Sandemose dán-norvég író, aki 1933-ban kiadott egy regényt, melynek főhőse Jante, akit elnyomott a családja. A vele szemben alkalmazott magatartást az úgynevezett Jante törvényben foglalja össze tíz pontban, melyből a legtöbbször az első pontot idézik: „Nehogy azt hidd, hogy vagy valaki.” A dánok”törvényéről” ezen a felületen olvashattok bővebben.
A válogatott tagjainak bízniuk kell magukban, hinniük kell abba, hogy bármire képesek, merjenek nagyok lenni, mindezt a sikerért. A sikerhez viszont kemény munka és Nielsen szerint stabil védekezés kell, ezért ultra defenzívvé vált a csapat, ami sokaknak nem tetszett, köztük az ország klasszis labdarúgóinak sem. Korábban szerettek a nemzeti csapathoz visszatérni, de Nielsennel együtt a szigor is megérkezett, amit már nem kedveltek a sztárok.
Nem tudták megbuktatni
A csúcspont a jugoszlávok elleni hazai Eb-selejtező volt, ahol hiába volt győzelmi kényszerben Dánia, Nielsen mégis a defenzív taktikához nyúlt. Kikaptak 2-0-ra, Michael Laudrup ezt már nem tűrte szó nélkül, kifakadt.
„Az öröm és az ambíció kedvéért focizok, de az elmúlt években nem éreztem boldogságot, amikor a válogatottban játszottam.”
Michael Laudrup
104-szeres dán válogatott labdarúgó, hazája valaha volt legjobbjaAznap Michael és Brian visszavonult a nemzeti tizenegytől (1990. november). Azt gondolták a Laudrup-testvérek, sikerül megbuktatniuk a kapitányt, de épp ellenkező hatást váltottak ki: senki sem csatlakozott a társak közül a kezdeményezésükhöz, illetve a Nielsennel addig ellenséges szövetség is kiállt a kapitány mellett. A csapat elkezdett küzdeni, nyertek Belgrádban, kevésen múlt, hogy nem kvalifikálták magukat egyenes ágon a svédországi kontinensviadalra.
A belgrádi győzelem után alig egy héttel, kitört a polgárháború Jugoszlávia területén. A helyzet hétről hétre romlott, míg az UEFA végül meghívta Dániát az Eb-re, mindeközben az egykori tékozló fiú, Brian Laudrup megbékélt, visszatért a válogatottba. Mi történt testvérével? Évekkel később úgy nyilatkozott az esetről, hogy megbánta a válogatottság lemondását, de nem döntene másképp most sem.
Tudatosan készültek a dánok
A legenda úgy szólt, hogy a strandról érkezett a dán válogatott az Eb-re, de ez nem igaz, olyannyira nem, hogy Nielsen állítólag arra használta az Európa-bajnokság előtti hónapokat, hogy felkészüljön a tornára, várta az UEFA bejelentését. Megvizsgálta, mely játékosokat kell behívni a tornára, feltérképezte a helyzetet, ezért tudott két nappal a „váratlan” döntés után keretet hirdetni.
Volt még egy óriási előnye a válogatottnak: a bajnokság kialakítása miatt a dánok csúcsformája épp az Európa-bajnokság idejére esett. Hagyományosan a dán bajnokság június végéig tartott, de 1992-ben június elején volt vége, mindezt az Európa-bajnokság előtt két nappal! Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a dán ligában volt egy négy hónapos szünet télen, így a játékosaik frissen érkezhettek a tavasz-nyár periódusra, amivel maximálisan tisztában volt a szövetségi kapitány. Akik pedig nem a dán ligában játszottak – mint Peter Schmeichel -, ők edzési lehetőséget kaptak a dán csapatoknál.
Mindezek ellenére, hiába figyelt mindenre, hiába volt jó edző Nielsen, senki sem értékelte a munkáját. Abban az évben, mikor történetük legnagyobb sikerét érték el, nem Nielsent választották az év edzőjének az országban, hanem a Brøndby mesterét, Skovdahlt! Azt a Skovdahlt, aki a Laudrup-család jó barátja volt. Véletlen lett volna? Még évekkel később is ’80-as évek csapatairól beszéltek, nem az Európa-bajnok keretről.
Møller-Nielsen munkáját sokáig nem ismerték el a dánok. Az országban 2006-ban megnyílt a Labdarúgó Hírességek Csarnoka, ahová először Michael Laudrup, illetve a ’92-es aranycsapat került be. Møller-Nielsen már nem érhette meg ezt a megtiszteltetést, ugyanis két héttel halála után szavazták be 2014-ben. Halála után egy évvel mutatták be az Eb-győzelemről készült filmet, amely végül megváltoztatta az edző megítélését.
Forrás:
These Football Times és worldfootball