Egy új korszak kezdetén állt a perui labdarúgás és az ország zászlóshajója, az Alianza Lima. Mindenki tőlük várta az új generáció előre törését, akik segítségével kijuthat az ország az 1990-es világbajnokságra. Egy tragédia azonban beárnyékolta és visszavetette a labdarúgást Peruban, illetve az emberek hitét egy szebb jövőben.
Az aranygeneráció
A perui labdarúgás legjobb időszaka az 1970-es évre datálható: két világbajnoki negyeddöntő, egy Copa América győzelem. Az ország valaha volt legjobb játékosa is ebben az időszakban volt pályafutása csúcsán (Teófilo Cubillas), illetve több kiemelkedő kvalitású labdarúgó adta ekkor a válogatott gerincét: Héctor Chumpitaz, Hugo Sotil, José Velásquez, Rubén Toribio Díaz és Juan Carlos Oblitas.
A válogatott három fővárosi csapatra épült: Sporting Cristal, Universitario és az Alianza Lima. A csapatok kisebb sikereket értek el a dél-amerikai „Bajnokok Ligájában”, azaz a Libertadores-kupában is. Az országnak a rossz gazdasági helyzet és a 1964-es limai katasztrófa után, megváltás volt a ’70-es évek, azonban a válogatott kulcsjátékosai kiöregedtek.
Nemzeti gyásznap
1964. május 24-én Limában, az Estadio Nacionalban látta vendégül Peru Argentínát. A tét a tokiói olimpiai kvalifikáció volt. Egy győzelemmel közelebb kerülhettek volna a csoport első helyén álló argentinokhoz. A stadionban 53 ezer néző szurkolt, de a 84. percben elszabadultak az indulatok. Argentína 1-0-ra vezetett, azonban Peru egyenlített, de a gólt nem adták meg. A nézők megrohamozták a játékteret, mire a rendőrök könnygázt vetettek be, ami a nézőtér többi részén pánikot szült. Az emberek a kijáratok felé vették az irányt, felgyülemlett tömeg viszont agyonnyomta az élen lévőket, akik a bezárt kijáratokat próbálták felfeszíteni. A hivatalos adatok szerint 328 ember halt meg, de a helyiek ennél jóval több áldozatról számoltak be. Az eset után a stadion kapacitását 11 ezer fővel csökkentették, de sajnos a limai tragédia minden idők legtöbb áldozatát követelő futballkatasztrófája volt.
A klubok terén a ’80-as évekre a Sporting Cristal dominanciája bajnoki címekben is megmutatkozott, míg az Alianza Lima új projektbe kezdett, aminek középpontjában a fiatalítás állt. A saját nevelésű tehetséges játékosok által próbáltak versenyben maradni. Az 1987-es szezonra visszatért a legendás edző, Marcos Calderón, akivel Copa Américát nyert az ország. Náluk játszott a következő Cubillasnak kikiáltott óriási tehetség, Luis Antonio Escobar.
Baljós előjelek
Az Alianza Lima látványosan és gyorsan játszott, törtettek előre, ekkor érdemelték ki a Los Potrillos (Csikók) becenevet. Reményt adtak nemcsak a limai csapat szurkolóinak, hanem egy egész nemzetnek is, abban bíztak, hogy az Alianza tehetséges játékosaira fog épülni a következő évek perui válogatottja.
A szezon hajrájához közeledtek a csapatok, amikor az Alianza Lima a Deportivo Pucallpa elleni találkozóra készült. A klub repülőgépet bérelt a Perui Haditengerészettől (Fokker F27-400M), oda-vissza útra. A pilóta a haditengerészet hadnagya, Edilberto Villar volt. A csapat nem akart szállodába vonulni, egy nap alatt le akarta tudni az utazást és a mérkőzést.
1987. december 8.
Nem voltak problémák az odafelé vezető úton, csapat rendben megérkezett, mérkőzést 1-0-ra megnyerték. Mindenki elégedett volt, csapatvezetők és a játékosok már készültek vissza a fővárosba. Edilberto Villar azonban nem akart felszállni a repülőgéppel, miután a Fokker állítása szerint rossz állapotban volt. A csapat vezetői és a játékosai győzködték őt, mire 18:30-kor hajlandó volt felszállni a fedélzeten 44 utassal (38-an képviselték a csapatot, illetve 6 fős volt a személyzet).
Ezek a tragédia előzményei, de hosszú évekbe tellett, mire kiderült – nagyjából -, hogy mi is történt a Limába tartó repülőgéppel. A jelentéseket ugyanis titokban tartotta a Perui Haditengerészet, majd 2006-ban egy floridai raktárból kerültek elő az anyagok. Ehhez kellett egy perui tévécsatorna és az ott dolgozó oknyomozó újságírók, illetve egy adag szerencse is.
Mi történt az Alianza Lima repülőgépével?
A hivatalos jelentés a következő volt:
„A haditengerészet Fokker F-27-ese – aminek pilótája Edilberto Villar hadnagy -, este fél 7-kor indult az Amazonas felől, útban Lima felé. A hadnagynak a felszállás előtt átadott karbantartási napló részletesen leírta a gép számos mechanikai hibáját, köztük a magasságmérőét, amelyet a pilóták a repülési magasság meghatározásához használnak. A limai reptérhez közeledve az első landolás nem sikerült (futómű hiba miatt), így újabb kísérletet tettek, de Villar hadnagy hibázott: tévesen értékelte a repülési magasságot – a hibásan működő magasságmérő segítsége nélkül, amelynek riasztania kellett volna őt a veszélyesen alacsony magasság miatt -, és a gép jobbszárnya a Csendes-óceán vízfelületének ütődött, majd vízbe zuhant, mindössze 11 km-re a szárazföldtől.”
A becsapódást mindössze két személy élte túl: Edilberto Villar pilóta, illetve Alfredo Tomassini labdarúgó. A gép roncsaiból úsztak a víz felszínére. Próbáltak mind a ketten a part felé úszni, de Tomassininek több súlyos sérülése is volt (eltört a lába), így nem élte túl a több órán át tartó küzdelmet a víz felszínén. Villar több, mint 11 órát töltött vízben (!!), mire megtalálták a kutatócsoportok.
Teljes megdöbbenés és káosz órái következtek, majd december 10-én, Agustin Merino klubelnök megerősítette a legrosszabbat: „Egyik játékos sem maradt Pucallpában, mindannyian a repülőn voltak.”
Néhány rajongó misén vett részt, mások elmentek a játékosok szülővárosaiba, és hatalmas temetési menetet szerveztek a stadion irányába, egy zarándoklatot, hogy megmutassák, mit is jelentett számukra a csapat. Az elhunytak családjai a haditengerészeti bázishoz vonultak, hogy válaszokat kérjenek arra, hogy mi történt, és hol vannak szeretteik holtteste.
Miért titkolózott a haditengerészet?
A haditengerészet nem volt hajlandó kiadni semmilyen információt, és utasította a családokat, hogy távozzanak. A konfrontáció hevessé vált – mint azokban az években mindig -, és a haditengerészeti erők levegőbe lőttek, hogy elűzzék a családokat. A Perui Haditengerészet minden sajtómegkereséstől elzárkózott, és semmilyen magánnyomozást nem engedélyeztek.
A 2006-os nyomozós azonban eredményeket hozott: Edilberto Villar (a pilóta és egyben az egyetlen túlélő) állítólag egy perui pilótáknak szóló speciális tanfolyamon is megbukott, amely tesztelte a pilóták képességét nagy nyomás alatt végzett munka során. A haditengerészet jelentése rávilágított személyes kudarcaira, miközben kényelmesen aláásta az általa vezetett repülőgép hibáit. Azt ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Villarnak nem volt komoly tapasztalata az éjszakai repülés során, ráadásul a másodpilótának – kritikus helyzetben -, komoly problémát okozott az angol nyelvű kézikönyv ismertetése, mivel nem beszélt idegen nyelveket.
Miért állt érdekében a haditengerészetnek a titkolózás? Az országban először szabad választásokat 1980-ban rendeztek, de a Sendero Luminoso (Fényes ösvény) maoista csoport (és terrorszervezet) bojkottálta a választást, harcokra szólította fel az őket támogató falusi embereket. A terrorista csoport támadásai kezdetben csak az Andokra koncentrálódtak, majd kiterjedt a limai infrastruktúra is.
Lima emberrablásoktól, robbantásoktól, civilek vagy politikai vezetők elleni támadásoktól volt hangos, így a perui kormány (és hadsereg) nem akarta tudatni, hogy ők a felelősek a labdarúgók és a személyzet haláláért. A nemzet legkedveltebb futballcsapata volt, valószínűleg még komolyabb vérrontáshoz vezetett volna, ha beismerik, hogy elavult katonai felszereléseket használnak és mindez emberéletekbe került. Arról nem is beszélve, hogy inkompetens hadnagyok tartoznak a kötelékbe. Ha ez nem lett volna elég, akkor az országot ért brutális gazdasági válságról (hiperinfláció) még szó sem esett (1988).
Hogyan tovább Alianza Lima?
E káosz közepette folytatni kellett a perui bajnokságot. Mindössze néhány meccs volt hátra, és az Alianza továbbra is a tabella tetején állt. Az idény befejezéséhez az ifjúsági csapat játékosait vették kölcsön. Korábban visszavonult játékosok, mint Cubillas, Cuete és Velásquez kerültek a keretben, valamint a chilei Colo-Colótól kölcsönöztek játékosokat, akik önként vállalták szolgálataikat Dél-Amerika egyik legelismertebb klubjában.
Nem volt elég. Alianza elvesztette bajnoki címét legnagyobb riválisa, az Universitario ellen. Cubillas hiába szerzett gólokat, ekkora törést nem tudott elviselni a klub. Kis ideig még edző is volt az ország legjobb labdarúgója, de utána visszament az Egyesült Államokba levezetni. Mi történt a csapattal? Évek kellettek, de végül 1997-ben meglett a bajnoki cím. Azóta is az ország legjobb csapatai közé tartoznak, de az a nap mindent megváltoztatott a perui labdarúgásban.
Forrás:
Wikipedia, Momento Deportivo, These Football Times, BBC