A 2018-as phjongcshangi téli olimpiára több komplexum is épült, de a sportágak nem váltottak ki akkora népszerűséget az országban, hogy indokolta volna az üzemeltetésük. Mihez kezdett a dél-koreai kormány? Hogyan és miért került egy síugrósánc mellé egy focipálya?
Az olimpia hatása alatt
Dél-Korea 1988-ban olimpiát rendezhetett. A szöuli játékok sikeressége arra sarkallta a vezetőket, hogy ne elégedjenek meg egy világversennyel, hanem a gazdasági fellendülésnek köszönhetően, újabb nagy eseményeket rendezzenek. A 2002-es labdarúgó világbajnokságot Japánnal közösen szervezték, amely tornát botrányok öveztek.
A 2002-es labdarúgó-világbajnokság
A torna rendezéséről 1996-ban döntöttek, ahol a FIFA nyomására Dél-Korea és Japán közös pályázatot adott be, amely lesöpörte a mexikói kandidálást. Többen felszólaltak az eredmény ellen, mondván logisztikai szempontból nem megfelelő a két rendező ország (tengeri kapcsolat). Végül kisebb botrányok után, de elrajtolt a torna, ahol nem volt hiány érdekes eredményekben. Konkrétan a sajtóban arcátlan csalásnak nevezték, ahogyan bírói segítséggel jutott a négy közé Dél-Korea. A két bíró, aki „támogatta” a csapatot (Olaszország ellen Byron Moreno, míg Spanyolország ellen Gamal Al-Ghandour), következő évben visszavonult(atták őket). Az ecuadori játékvezető azóta börtönben is ült kábítószer csempészetért.
A két torna megrendezése után újabb fába vágta a fejszéjét az ország: téli olimpia. A rendezésre reálisan egyetlen tartomány volt esélyes az országból: Gangwon. Épp az a térség, amely kimaradt a szöuli olimpia és a foci-vb rendezéséből. Hiába építettek a világbajnokságra 10 új stadiont, egy sem épült az Észak-Koreával határos régióban (1997-es megállapodások fényében). Gangwonban 1998-ban új kormányzót választottak, aki viszont nem akart kimaradni a legújabb sportprojektből.
Új vezető, új irányvonal
Kim Jin-sun 1998-ban került a gangwoni régió élére, térségnek a kosárlabdát leszámítva, nem volt élvonalbeli csapata. Az új kormányzó azonban sportszerető ember, így hamarosan megindultak a folyamatok: pár éven belül már félprofi klubok alakultak. Elkezdődött a nyitás a téli sportok felé, melynek előpróbája a térségben az 1999-es Ázsiai Téli Játékok voltak.
A dél-koreai kormány úgy döntött, hogy kandidál a 2010-es téli olimpia megrendezésére, de végül szoros versenyben alulmaradtak (ahogyan a 2014-es esetében is). Hiába a kedvezőtlen döntés, mégis elkezdődött a gangwoni tartományban az Alpensia téli üdülőközpontot építése. A lépéssel párhuzamosan belefogtak a téli sportok fejlesztésébe, profi jégkorongligát hoztak létre, melynek egyik csapata a High1 volt, így a kosárlabda mellett, volt már profi jégkorongcsapata is a régiónak.
Kim Jun-sun nem érte be ennyivel, 2008-ban bejelentette, hogy Gangwon FC néven új klubot hoznak létre, mely azonnal csatlakozik a K League küzdelmeihez (dél-koreai labdarúgó első osztály). A tartomány „kirakatcsapata” lett a Gangwon, azonban egy olyan hatalmas régióból beszélünk, ahol hiába él 1,5 millió ember, népsűrűség alacsony, ráadásul a csapatnak sokáig normális stadionja sem volt, vándorok voltak. Arra is kicsi esély volt, hogy népes szurkolótábor kialakuljon.
Az Alpensia üdülőközpont időközben elkészült (2011). A hat pályával rendelkező – köztük Alpensia Ski Jumping Stadium – létesítmény kapcsán az átadást követő évben már komoly financiális problémák merültek fel, ugyanis 55 millió dolláros veszteséget halmoztak fel. A kongresszus tagjai ragaszkodtak a komplexum eladásához (még a téli olimpia lemondása is felmerült a tagokban), de Kim Jun-sun tagadta a pénzügyi hiányt.
Síugrósánc és labdarúgópálya mehet egybe?
A Gangwon mostohacsapat volt, hiába, hogy a tartomány volt a tulajdonosa, nem sikerült megfelelő infrastruktúrát és focikultúrát felépíteni a klub köré. Folyamatos vándorlás jellemezte a csapat életét, ráadásul 2013-ban kiestek a második vonalba, így hiába a biztos pénzügyi háttér és támogatás, nem jött össze Kim Jun-sun kormányzó terve, hogy bajnokcsapatot hozzon létre.
Mindeközben már hivatalossá vált, hogy Phjongcshang rendezheti a 2018-as téli olimpiát, de az ekészült létesítmények kihasználtsága nem volt ideális. A pénzügyi veszteség folyamatosan nőtt, ekkor jött a remek ötlet: legyen az egykori válogatott labdarúgókkal alaposan megerősített és frissen feljutó Gangwon otthona a magaslaton, így került szóba az Alpensia és a síugrósánc.
Az Alpensia Ski Jumping Stadium befogadóképessége ugyanis 13500 fő, ugyanakkor számos probléma felmerült a helyszínnel kapcsolatban:
- A stadion elzárt részen fekszik, ezért a szurkolókat úgy kellett busszal szállítani a helyszínre
- A hegyekben van a síugrósánc és a létesítmény, ezért hidegebb időjárásnak voltak kitéve a játékosok és a szurkolók
- Hiába a különleges helyszín, nem tudták megtölteni a stadiont szurkolókkal, nem akart senki sem órákat utazni egy-egy meccs miatt
- Rendkívül magas jegyárak (K League szerte a legdrágább volt a belépő a Gangwon meccseire), amivel próbálták kozmetikázni az Alpensia veszteségeit
- Az első bajnokin borzasztó állapotban volt a pálya – később se volt sokkal jobb a helyzet – , mivel előtte nem sokkal síugró világkupa versenyt rendeztek a sáncon.
Hiába az ötletes megoldás, végül csak bosszúságot okozott az új létesítmény a klub és a szurkolók számára. Alig voltak pár ezren a stadionban, pedig a Gangwon összeségében jól teljesített a bajnokságban. Hosszabb távon az Alpensia Ski Jumping Stadium is egy kihasználatlan létesítmény maradt, mindössze egy évet töltött ott a klub.
Forrás:
The Guardian, Wikipedia